Sziasztok!

Ígértem, hogy a mai bejegyzésben összefoglalom az elmúlt napok eseményeit, de mindenek előtt a mai edzésemről ejtenék pár keresetlen szót, mert a végére már teljesen készen voltam. Ennek az az oka, hogy nem igazán hagytam szünetet a két fajta edzés között, hogy magamra találjak. Ugyanis ma fegyenceztem, és folytattam a 100 fekvőtámasz programot is. A kettő között illett volna egy kicsit szünetelnem, legközelebb jobban észnél maradok. Főleg, mivel a fegyenc részben is volt fekvőtámasz.
Na mindegy, végülis mindent megcsináltam, és bajom sem lett belőle, de az utolsó ismétlésbe majdnem beleszakadtam.

Szóval, a mai fegyenc adagom a következőképpen festett:

1. Fekvőtámasz
1.1. Fekvőtámasz falnál: 2x25 (bemelegítés)
1.2. Fekvőtámasz előredőlve: 3x20
2. Lábemelés
2.1. Térdfelhúzás: 2x20 (bemelegítés)
2.2. Térdemelés fekvésben: 2x15

100 fekvőtámasz program:
5 fekvőtámasz sorozat: 25-17-17-15-25

Ez most nekem elég is volt így hirtelen.

De most akkor térjünk rá az elmúlt napok eseményeire. Na már most, szerdától kezdődően, a ma hajnali hazatérésemmel bezárólag kicsiny városom fesztiválján töltöttem a napjaim nagy részét.
Emellett sajnos nem nagyon edzettem, de azért valami kis átmozgatást minden napra megoldottam, csak hogy ne tunyuljak el. Meg aztán a legtöbb koncerten még ugrálni is volt alkalmam, ami pedig egy kis pluszt jelentett.
Most viszont inkább az élményekről tartanék egy kis beszámolót.

Csütörtökön egy Zaporozsec koncerttel indítottuk a napot, ami annak ellenére, hogy igen kevesen voltak kíváncsiak rá, szerintem egészen jó kis buli volt. Én ugyan az utána lévő koncertet vártam, nagyon, de a fiúk kellemesen felpörgettek hangulati szinten, mire odáig elértünk.
Rögtön utánuk jött az az együttes, amire bevallottan a legjobban vártam az egész rendezvény alatt. Ez a csapat a Firkin, ami az ugrálós, ordítozós ír vidámság egyik hazai nagykövete. Szerintem a fesztivál egyik legjobb koncertjét ők adták, és ezt nem csak elfogultságból mondom, hanem tényleg. Én teljesen berekedtem, mire végeztek, és ez még csak a fesztivál első napja volt, úgyhogy gondolhatjátok, hogy ezután még mennyit kellett ordítanom...
A Pál utcai fiúk, és Ed Phillips koncertje kimaradt az életemből, rájuk annyira nem voltam kíváncsi, inkább sörözgettem egyet a haverokkal addig.
Ezek után jött a Kiscsillag, amit bár nem igazán szoktam hallgatni, szintén eszement jó bulit csinált, így nem bánom, hogy bementem rá.
Aztán a nap végén jött a meglepetés. Az Anima Sound System megint nem érdekelt volna, de kiderült, hogy technikai okokból nem tudnak jönni. Én ezt különösebben nem is bántam, pláne azután, hogy kiderült, ki lesz helyette. Mert a színpadon egyszer csak megjelent Sub Bass Monster törött karral, és kipörgette belőlünk a lelket is. Nos, soha életemben nem voltam igazán rap, és hip-hop irányzatú ember, de gyakorlatilag Szabi dalain nőttem fel, úgyhogy fantasztikus hangulatban zártam a napot. Mindjárt két nagy kedvencemre is ugrálhattam egy napon. Köszönöm a szervezőknek!

Másnap (péntek) este 7 környékére szabadultam vissza a rendezvény helyszínére, ahol akkor már javában tolta az igét az Intim Torna Illegál. Nekem ugyan sosem voltak nagy kedvenceim, és valószínűleg ezután sem fogok sokkal többet hallgatni tőlük, de elismerem, hogy a Hipnotizőr király című számuk belemászott a fülembe, szóval már ennyivel is jobbak lettek a szememben.
Ezután jött a Heaven Street Seven, ami nem hazudtolta meg önmagát, és jó kis koncerttel ajándékozta meg a nagyközönséget. Erre már úgy, ahogy neki is álltam ugrálni, bár őket sem szoktam sűrűn hallgatni. Ez viszont egy kiváló koncert volt.
Utánuk Péterfy Bori következett, aki helyett ismét beiktattam egy kis sörözést, mert ő sem mozgatott meg igazán.
De ezzel esélyt biztosított arra, hogy alkohollal kicsit mámorba hozzam magamat addig, amíg éjszaka meg nem érkezett a Road, és ki nem pogózhattam magam. Mert bizony ott ez volt. Pörögtem, ugráltam, és pogóztam teljes erőbedobással. Mert oda az kellett. Az első Road koncertem szuper hangulatban telt, és még csak meg sem sérültem nagyon...

A szombati nap különösebben nem érdekelt, de már csak a haverok miatt is kimentem, meg aztán gondoltam, ki tudja, hátha történik valami érdekes.
Odett koncertjére értem ki, de ő szintén nem mozgatott meg igazán. Szóval bár végigálltam, de hangulatban nem hozott szintre.
Ezután jött az Ocho Macho, ami bevallom, megint nem a szívem csücske annyira, hogy az első sorban tomboljak rá. Elsörözgettem a hátsó traktusban.
A Vad Fruttik, na az már egészen pofás volt, hangulatban egészen helyre tett, és arra már ugráltam is eleget, de aztán velük vége is volt a napnak, mert a P.A.S.O.-ra már nem voltam kíváncsi, úgyhogy eljöttem.

... és elérkeztünk az utolsó napra, amikor is az első két indító jellegű sör után rászabadultam az első sorra, és ismét végigtomboltam egy Depresszió koncertet. Ha jól számolom, ez volt a harmadik Depi koncertem eddig, és továbbra is változatlanul ütős bulikat tudnak adni. Ismét ment a pogó, és valaki sikeresen lelépte a cipőm fél talpát. Az este végére az már lafogott a lábamról. Bár haveromnak meg a telefonját csinálták majdnem totálkárosra. A képernyője legalábbis elég szépen megjárta, de még működik. Ez viszont előfordul.
Az ezután következő 30Y koncert megint egészen jó hangulatban telt, és ezután el is jöttem, mert a Balkan Fanatik nem érdekelt annyira, hogy ott maradjak.

De amúgy összefoglalva, megérte a pénzét ez a fesztivál, mert kaptam egy kisebb rakat remek koncertet: Zaporozsec, Firkin, Kiscsillag, Sub Bass Monster, Heaven Street Seven, Road, Vad Fruttik, Depresszió, 30Y
Ha végülis átszámolom, és beleveszem mondjuk azokat a koncerteket is, amiken csak álldogáltam, akkor nagyjából olyan, mintha együttesenként 500 Ft-ot adtam volna ki, ez pedig végülis nem nagy ár egy koncertért, még akkor sem ha annyira nem jók. De ha csak a jókat számolom, akkor is 800 Ft/koncert, ami egy jó buliért pláne megéri.

Nos, ennyi volnék, majd még jelentkezem.

További szépeket mindenkinek, és jó edzést!
Ben